Karácsony immár egy hónapja, hogy elmúlt, a Lenvirág Táncegyüttes gyermek táncosai – főleg a Magocskás csoport tagjai – még mindig meleg szívvel gondolnak vissza a december 18-i fellépésre. Nemrégiben arra kértük őket, írják meg nekünk, ők hogyan élték meg ezt a téli mesét, amit egy meglehetősen hideg estén, a budakalászi Faluház udvarán adtak elő a Lenvirág család többi tagjának, szülőknek és testvéreknek, nagyszülőknek és unokatestvéreknek, barátoknak és ismerősöknek. Mindenkinek, aki eljött – vagy, aki élőben, otthonról követte az eseményeket – és egy meleg teával vagy forralt borral a kezében, gyermekek és táncosok mosolyával a szívében és az arcán hangolódott velük együtt az ünnepekre.
TÉLI MESE
A táncegyüttes apraja-nagyja – Manócskától a Lenmamikig – kivette a részét a karácsonyi gálából. A táncosok egy pásztorjátékot adtak elő, amelyben időről-időre felébredt egy-egy pásztor mesélte el, mit látott álmában. Mikor az első pásztor felébredt, azt mesélte, aranyos gyermekeket látott, akik együtt játszottak, énekeltek, táncoltak. Ők voltak a Manócska csoport tagjai, akik így meséltek a fellépésről:
Soma (5): Nekem az tetszett a gálában, hogy jókat táncoltunk. Nagyon izgalmas volt, ahogy mondhattam a zenekarnak azt, hogy „húzd rá!”, meg azt is, hogy „inkább akkor játszunk gúnárosat”. Nekem a kedvencem a „szervusz kedves barátom, gyere vélem táncba”. És jövőre is szívesen mennék, akkor is, ha bent lesz.
Rozi (3): Jókat táncoltunk és futkorászhattunk körbe-körbe karikába a pörgős szoknyába. A kedvenc lépésem a cinege és a gólya és azt szeretem egyedül, ha Soma a párom.
A következő pásztor a Magocskás gyerekekről álmodott, akik ürgét próbáltak fogni, játékos táncos előadásukban. A gyerekek így emlékeztek vissza a Lenvirág Szeretetünnepére.
Kertész Rozália: „Fél éve járok a Lenvirág Táncegyüttes Magocska csoportjába. Karácsony előtt az udvaron fellépésünk volt. Nekem nagyon tetszett az ürgefogás. Élő népzenére táncoltunk. Énnekem a hangszerek közül a cimbalom tetszett a legjobban. A végén közösen énekeltünk és nagyon nagy tapsot kaptunk.”
Ollé Bertalan, Balla Ilona: „Nekünk az tetszett a legjobban, amikor a meleg vasnál várakoztunk és néztük a többieket. Az elején jó volt a bemelegítő fogócska. Vicces volt, amikor a Berci átesett a Márkon és olyan volt, mintha az előadás része lett volna. A legviccesebb azonban az volt, amikor az egyik pásztor azt kiáltotta, hogy:”Kelj fel öreg! Mert ha nem, nagyot ütök faridon!” Az is jó volt amikor a Berci a végén odakiáltotta a közönségnek, hogy:”Ez az ürge milyen fürge!” Mi nagyon örültünk, hogy szerepelhettünk, de előtte kicsit izgultunk, hogy hogyan fog sikerülni. Ez az előadás nagyon szép karácsonyi mese volt.”
Barna Vilma, Balla Magdolna: „Ez az előadás nekünk sokat számított, hogy mi is benne lehettünk. Sokat gyakoroltunk rá és jól éreztük magunkat a próbákon, a tanárok is segítőkészek voltak, az előadás is jól sikerült.”
Barna Zsóka: Előtte nagyon izgultam. Az volt a legjobb rész, amikor Ádám bácsi szerepelt. (A tanárunk.) A próbák nagyon izgalmasak voltak. És ott volt az egész család (kábé). Összesen tízen vagyunk unokatesók. 9 ott volt. Csak azt sajnáltam, hogy Lujzi nem tudott eljönni. Nekem sokat jelentett az előadás. Igazából én nagyon jól éreztem magam. Nagyon izgalmas volt. Én mindent beleadtam. Olyan érzés volt, mintha pillangók röpködtek volna a hasamban.
Egy kicsit a hasam is fájt. Az is jó volt, amikor előtte fáztunk és odamentünk melegedni a meleg vashoz. Volt egy vicces rész az előadásban, amikor majdnem nevetőgörcsöt kaptam. Egyszóval, nagyon jó volt.
LENVIRÁG SZERETETÜNNEP
Sokszor gondolunk úgy erre a táncegyüttesre, mint egy nagy családra. És ezt már a gyerekek is értik és érzik. Ők maguk is sokkal inkább egy közösséget értenek a Lenvirág alatt. Nem csupán táncpróbákat, amikre szerdán és pénteken el lehet, vagy éppen el kell járni. Éppen ezért nagyon nagy élmény volt számukra, hogy az ünnepek előtt újra megmutathatták magukat. Sokaknak ez volt az első alkalom, hiszen a tavalyi járványhelyzet nem engedte, hogy a gyerekek együtt felléphessenek, még csak azt sem, hogy együtt táncoljanak. Mai napig megnehezíti a Covid-vírus jelenléte a táncpróbákat. Éppen ezért is volt fontos, hogy decemberben együtt mulathattak, ha a hidegben, szabadtéren is, de együtt.
Bell-Molcsán Onni, Sárosi Bálint – Magocska csoport: „Én úgy éltem meg az előadást, mint egy összejövetelt. Az utóbbi pár hónapban sokan hiányoztak és ezen a fellépésen mindenki ott volt. Nagyon szívmelengető érzés volt, hogy újra láthattam a néptáncos társaimat. Az előadáson izgultam. Nekem ez volt az első. 1 éve járok néptáncra és jól szerettem volna teljesíteni. A barátom csábított el erre a táncra. Anyukám szerint jól táncolok és így, hogy a barátom is jár (Sorosi Bálint – a szerk.), azt mondtam, miért ne. Az elején fura volt, sok volt az új tánclépés. De ahogy telt és múlt az idő, elkezdtem felzárkózni. Elkezdtem ellesni a tánclépések technikáját a jó táncosoktól. Sokat hiányoztam én is, de otthon sokat gyakoroltam. Nagyon megtetszett ez a faja a táncnak.”
