Idén kicsit később, július 9-én és 10-én rendezik meg a fél évszázados Kalászi Vigasságok nevű fesztivált Budakalászon. A fellépők között ezúttal olyan nevek szerepelnek, mint a Sebő Együttes, a Vujicsics Együttes vagy a Parno Graszt. Ahogy hagyomány maga az esemény, úgy az is, hogy a neves előadók mellett a jövőre 50 éves Lenvirág Táncgyüttes táncosai is színpadra lépnek. Hogy mivel készültek idén és mi vár még a nyáron a kis táncosokra, arról Kisfalusi Renátát és Husvéth Csabát, az együttes művészeti vezetőit kérdeztük.
NÉPRAJZI KÖRUTAZÁS RÁBAKÖZTŐL A MOLDVAI CSÁNGÓKIG
Dankovics-Szabó Noémi, riporter (N): Mire számíthatnak a nézők a Kalászi Vigasságokon a Lenvirágtól?
Husvéth Csaba (CS): A Kalászi Vigasságokra most rendhagyó műsorral készülünk. Július 9-én, pénteken 17:30-18:30-ig miénk a színpad. Utána pedig 20:00 órától – amíg a Sebő Együttes beáll a színpadon az esti koncertre – a parkolóban fogunk egy órás táncházat tartani az érdeklődőknek. A színpadi műsor abból a szempontból rendhagyó, hogy most nem koreográfiákkal készülünk, hanem egy néprajzi körutazásra hívjuk majd a nézőket, amiben megismerjük a néphagyományainkat Rábaköztől a Moldvai csángókig. Reni és én vezetjük a műsort, amiben interaktív módon fogunk beszélni viseletekről, a néphagyományokról az adott vidékek népzenéiről, népdal hagyományairól és magukról a táncokról is. Azt szeretnénk, hogyha a nézők, akik ott ülnek a nézőtéren megtapasztalhatnák, hogyan kalauzolja őket körbe a Lenvirág táncegyüttes dalban, zenében és táncban a Kárpát-medencében. Az élő zenés műsorban képviselteti majd magát a táncműhely összes csoportja, akik egymást váltva mutatnak majd be például kis improvizált részleteket a táncokból.
N: Akkor kimondottan mégiscsak táncokról van szó? Ahogy meséltél, azt képzeltem el, hogy például amikor a népviseletekről van szó, akkor jönnek a táncosok és tánc nélkül bemutatják ezeket, mint egyfajta rendhagyó divatbemutatón.
Kisfalusi Renáta (R): Lesz viseletbemutató is és népdaltanítás, akár még hangszerbemutató is, hogyha lesznek a közönség soraiban kisebb gyerekek. Mindez várható a programban.
FELKÉSZÜLÉS A PANDÉMIA IDEJÉN
N: Minderre hogyan tudtok most a táncosokkal készülni? Hiszen jelenléti órák már nincsenek és a covid miatt azok is csak májusban kezdődhettek el.
CS: Azokat a táncanyagokat, amiket érinteni fogunk és bemutatnak a táncosok, a karantén alatt és után, sőt előtte is – tehát gyakorlatilag ebben a táncos esztendőben – a jelenléti és a digitális oktatásban tanulták a gyerekek, a táncosok. És éppen azért nyúlunk inkább most improvizatív tánchoz és nem színpadi koreográfiákhoz, mert a Pandémia utáni rövid jelenléti időszakban egyszerűen képtelenség lett volna egy új koreográfiát betanulniuk a táncosoknak. Hiába zajlott végig a digitális oktatás és tanulták a gyerekek lelkesen a lépéseket, mire azokból koreográfia születik, az idő.
N: Valóban lehetetlen küldetésnek hangzik csupán egy hónap alatt összefésülni mindazt, amit a gyerekek a digitális oktatás során tanultak.
CS: Igen. Mi abba a szerencsétlen helyzetbe kerültünk, hogy a vírusjárvány miatt eddig nem tudtunk repertoárt építeni. Hiszen szinte ahogy megérkeztünk a Lenvirág élére, kitört a világjárvány. Minden korosztálynak készült egy szám, de azóta táncosok is cserélődtek a csoportokban, jelen sem lehettünk. Most tudunk majd igazán belevágni a munkába.
N: Térjünk most vissza a Kalászi Vigasságokhoz. Mivel készülnek a legkisebbek például?
R: A Manócska és a Magocska csoport, az óvodások és alsó tagozatosok közös táncokkal készülnek, amibe reméljük, hogy a közönséget is sikerül majd bevonni. A Palántások kis létszámban fogják magukat képviseltetni és ők is főleg lányok, így övéké a viseletbemutató. A nagy lenvirágos táncosok pedig két táncanyaggal is készülnek, illetve a Lenmamik is részt vesznek majd a műsor megvalósításában, amiben érinteni fogjuk Kis-Magyarországot, Felvidéket, Erdélyt, tehát a lehetőségekhez képest azért próbálunk egy szélesebb palettán megmutatkozni.
N: Ez nagyon érdekesen hangzik, talán még különlegesebbnek is, mint megnézni egy-két koreográfiát. Félreértés ne essék, az is nagyon szép és látványos, de hogy ilyen átfogó képet kapunk a kultúránkról egy órában, ezt valóban nagyon rendhagyónak látom. Mindemellett pedig a táncélményből sem maradnak ki a nézők. Csináltatok már ehhez hasonló műsort korábban?
CS: Most ez volt az ötlet. A legtöbb amatőr néptáncegyüttes azért próbálja a repertoárját úgy felépíteni, hogy a Kárpát-medence számos tájegységének tánca megjelenjen benne. A táncosoknak is színesebb, érdekesebb, több kihívást tartogat, és a közönségnek is élményszerűbb több tájegységnek, több népcsoportnak, esetleg több nemzetiségnek a táncával megismerkedni. Viszont az mindenképpen érdekes, hogy a táncosok ezúttal improvizálni fognak. A koreográfiának is nagy ereje van. Szereti a közönség azt, amikor mindenki ugyanazt a motívumot, ugyanazt a sorozatot egyszerre csinálja a színpadon. Viszont amikor – ugyanúgy, mint az élő hagyományban vagy egy táncházban – mulatsági funkcióban, improvizálva jelenik meg a tánc, ugyan egészen más, mégis nagy energiákat indít meg az emberben.
R: Bár repertoáron is szerepelhet Kis-Magyarország és Erdély területéről táncanyag, de ami ezt a műsort igazán különlegessé teszi az a közönség bevonása illetve, hogy ezt a kirándulást az átkötő narrációkkal néprajzilag is alátámasztjuk. Ettől válik egyfajta rendhagyó néprajzórává a július 9-i előadás.
N: És milyen táncházra lehet majd számítani a parkolóban a Lenvirágtól?
Cs: Igyekszünk ezt a programot is úgy megközelíteni, hogy ne csak egy tájegység táncát érintsük. Ilyenkor általában nem csak a táncos közönségre lehet számítani. Remélhetőleg a gyerekek, a táncosok hozzátartozói vagy a táncház iránt érdeklődők is beállnak majd közénk. Így igyekszünk majd olyan, viszonylag egyszerűbb polgári táncokkal, körtáncokkal, lánctáncokkal elindítani, majd ebből kibontakoztatni ezt a mulatságot, amit mindenki egyszerűen és gyorsan meg tud tanulni, hogy hamar sikerélménnyé váljon a közös táncolás.
LENVIRÁG-TÁBOROK
N: Mindez tehát azokra vár, akik ellátogatnak július 9-én a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtárba, vagyis a Faluházba, de mi vár még a Lenvirágra a nyáron?
R: A nyár mindig a táborozás időszaka és ez idén sem marad el. A covid ellenére sikerült megszerveznünk egy tábort, sőt kettőt. Ugyanis augusztus 8-tól 13-ig Kiscsőszön leszünk a Magocska, a Palánta és a Lenvirág csoportokkal. Itt együtt fogunk táborozni a szomszédos település, Pomáz két táncegyüttesével, a Kis-Kevéllyel és a Nagy-Kevéllyel, illetve Csepelről a Kis-Csepel táncegyüttes is velünk tölti majd ezt a pár napot. Emellett pedig augusztus utolsó hetében napközis táborban vehetnek részt a Faluházban az óvodások, illetve azok az alsó tagozatosok, akik az „ottalvós” táborba nem tudnak velünk jönni. Ez utóbbinak már tavaly is nagyon nagy sikere volt, nagyon sokan vettek rajta részt, és ennek köszönhetően rengeteg új óvodás érkezett hozzánk, a Lenvirág Manócska csoportjába. Idén is mindenki nagyon nagy szeretettel és izgalommal várja már a tábort.
N: Mégis hogyan képzeljünk el egy ilyen néptáncos tábort? Ilyenkor minden a zenéről és a táncról szól, készülnek akár új koreográfiák vagy azért van mellette más szórakozás is?
Cs: Korosztálytól függ, hogy hogyan néz ki egy tábori nap. Természetesen különbözik egy napközis tábor, ahova inkább a kisebb csoportok jönnek és egy „ottalvós” tábor is más felépítésű. A nagyobbaknál általában 3 órás délelőtti és délutáni tánctanítás van a napirendben. Ami mellett ők már azt is igénylik – mivel a műfajnak a szerelmesei-, hogy minden este legyen táncház is, ahol azokat a táncokat, amiket a táborban sajátítanak el és azokat, amik már a lábukban vannak, eltáncolhassák. Így a napi kétszer 3 óra mellett még minden este – a tavalyi táborban is ez nagy sikerrel így zajlott – táncházak mennek. Este 8-tól, 9-től sokszor akár éjfélig, hajnali 1-ig tartó táncolások is voltak. Természetesen a kisebbeknek hamarabb van lámpaoltás, és a nagyobbak mulathatnak tovább ezekben a táncházakban. Emellett persze a közösségépítésnek és a különböző játékoknak, kézműveskedésnek, népdaltanulásnak is jut szerep. Tehát komplexen igyekszünk a táncosokat az adott tájegység népművészetével megismertetni. Ezen kívül mindig szokott lenni egy-egy olyan nap, amikor kicsit kikapcsolódunk, strandra megyünk, játékos vetélkedőt szervezünk. De azért leginkább arról szólnak a tábori napok, hogy egy-egy új táncanyagot megalapozzunk, hiszen – ha órában kiszámoljuk – egy hét alatt másfél-két hónapnyi évközi táncot is meg tudunk itt tartani.
N: A sok tánchoz csak a magnó szolgáltatja a talpalávalót vagy lesz élőzene is a táborban?
R: Szerdai és csütörtöki napra érkezik majd hozzánk a Naszály zenekar. Ők fogják nekünk húzni az utolsó két nap a talpalávalót az esti táncházakban, illetve utolsó napon a próbán is muzsikálnak majd nekünk, hogy mindazt, amit a héten megtanulnak a táncosok, élő zenére is ki tudják próbálni. Ugyanis egészen más az, amikor egy takk-jelre, magnóra, CD-re rögzített zenére táncolunk, mint amikor a zenekar élőben húzza a táncos lába alá. A zenész-táncos kommunikációt ugyanúgy meg kell tanulni, mint a közönséggel, a párunkkal kommunikálni. Ezek mind elengedhetetlen részei a táncnak, így a tábornak is.
N: Ehhez képest mennyiben más az óvodás tábor?
R: Itt inkább a játékokra és a játékos tánctanulásra fektetjük a hangasúlyt. Hiszen az óvodásoknak azért mások az igényei. Itt is van délelőtti és délutáni tánctanulás, ami mellett mese, játékok, kézműves foglalkozások, csendes pihenő tölti ki a napokat. Itt még nem konkrét táncanyagot vagy koreográfiát tanulnak a kis táncosok, hanem azokat az alapmotívumokat, amik ennek a korosztálynak a legideálisabbak, vagyis ugrós táncalapokat játékos formában, sokszor mesére fűzve. Azt szeretem megtanítani az óvodásoknak, hogy nem a koreográfia még a fontos, hanem hogy például egy mesét élőben tudjunk eljátszani. Tehát ahogy mesélem a történetet, úgy rögtön táncoljuk is el. Különböző játékokba csempésszük így bele a táncos mozgásokat. Erre lehet majd számítani az augusztus végi napközis táborban is.
